Sóvárgás

Pasizási tanácsok
hatodik fejezet

Hétfő a HCM irodája, a jelenben...

Mia Gabe irodájának ajtajában állt, és a férfit nézte. Tehát mégsem volt olyan biztos magában, mint mutatta. Sötétkék szemében még mindig megkönnyebbülés tükröződött.
Azt akarta mondani neki, hogy még nem is adott választ, de látta rajta, hogy feszült, és egyáltalán nem tűnt jó ötletnek cukkolni őt.
– Hát itt vagyok – szólalt meg végül fátyolos hangon. Gabe a kezéért nyúlt, és odakísérte a sarokban álló ülőgarnitúrához.
– Kérsz valamit inni? – kérdezte közben. Mia a fejét rázta.
– Nem, köszönöm. Túl ideges vagyok ahhoz, hogy most igyak.
Gabe leültette a kis bőrkanapéra, majd mellé ült, és az ölébe vette a kezét.
– Nem akarom, hogy ideges légy vagy félj tőlem, Mia. Egyáltalán nem ez a szándékom. Azért fektetem írásba a kapcsolatunk minden részletét, hogy ezt elkerüljem. Csak azt akarom, hogy pontosan tudd, miről szól az egyezségünk. De sosem akarlak megfélemlíteni vagy kellemetlen helyzetbe hozni.
Mia próbált határozottan, egyenesen a szemébe nézni.
– Bízom benned, Gabe. Mindig is bíztam. Ezért döntöttem úgy, hogy elfogadom az ajánlatod.
Ekkor valamiféle vadállatias kifejezés tűnt fel Gabe szemében. Mia ettől iszonyúan sebezhetőnek érezte magát, ám az érzés édes borzongással töltötte el.
– De nekem is van néhány feltételem – mondta Mia. Az egyik szemöldökét felhúzta, szája szegletében mosoly bujkált. – Tudod?
Ha most nem határozott, és nem áll ki magáért, akkor nem lesz szava ebben a kapcsolatban. Még ha mindenben át is engedi az irányítást, akkor sem lesz gerinctelen és gyáva, aki meghunyászkodik, ahelyett hogy elmondaná a véleményét.
– Volt egy feltétel, ami… aggaszt engem.
– Éspedig?
Mia próbált nem elpirulni, de már attól is zavarba jött, hogy hangosan ki kell mondania.
– Az, amelyik a fogamzásgátlásra és az óvszerre vonatkozott.
Gabe felhúzta a szemöldökét.
– Nem szedhetsz fogamzásgátlót? Ez nem gond. Sosem kényszerítenélek olyasmire, ami veszélyezteti az egészséged. Bár nem szeretek óvszert viselni, megteszem, ha nincs más eszköz, amely megvédene téged.
Mia a fejét rázta.
– Hagyd, hogy befejezzem. Volt egy mondat, hogy óvszert… a harmadik személynek kell használnia. Nem értem, hogy ez mit jelent. De ha azt, amire gondolok, akkor fenntartom a jogot, hogy ellentmondjak. Kikészít a gondolat, hogy egy csettintéssel odadobsz valaki másnak. Vagyis inkább megrémít – javította ki magát.
Gabe arckifejezése ellágyult. Megsimogatta Mia arcát, és kezébe vette az állát.
– Figyelj rám! A szerződés kissé félrevezető abban, hogy rám ruház minden döntési jogot és a teljes, kizárólagos irányítást. Ez részben igaz. De biztosíthatlak, hogy sosem fogok olyat tenni, ami neked kényelmetlen. Az a dolgom, hogy ráhangolódjak a kívánságaidra, a szükségleteidre és a vágyaidra. Nem érek semmit se férfiként, ha ezt nem tudom megtenni a nőért, aki az oldalamon van. A végső hatalom a tiéd. Te irányítod a cselekedeteimet, hiszen a kedvedben akarok járni.
Ez nagyon fontos számomra. Azt akarom, hogy elégedett légy. Úgy el akarlak kényeztetni, babusgatni és a tenyeremen hordozni, hogy semmi másra ne vágyj, csak hogy állandóan velem lehess.
Mia nagyot nyelt, hogy elnyomja a megkönnyebbült sóhajt, mely épp felszakadni készült a torkából.
– Van más is? – kérdezte Gabe. Bólintott, mire a férfi elengedte az állát.
– Akkor hadd halljam!
– Nincs menekülőszó – bökte ki Mia.
– Már eleget tudok az effajta…
kapcsolatokról, és tudom, hogy a legtöbben használnak menekülőszót.
De ilyen nem szerepel a szerződésben.
– Nem is tudom, mit képzelhetsz, hogy mit fogok tenni veled – dörmögte maga elé Gabe.
– Ott voltak azok a szavak, mint a kötözés és a fájdalom – hangsúlyozta Mia.
– Szóval jogos az aggodalmam.

– Igen – helyeselt Gabe.
– De azért nincs benne menekülőszó, mert nekem elég, ha azt mondod, nem.
Mia összeráncolta a homlokát.
– A szerződésben világosan le van írva, hogy nem tehetem. Ha aláírom, lemondok a jogomról, hogy nemet mondjak.
Gabe felsóhajtott.
– Nem vagyok szörnyeteg, aki csak bántani akar.
Abban igazad van, hogy nem kedvelem a nem szót, de bízom benne, hogy nem fogod sűrűn használni. Csakis olyankor, amikor valóban félsz vagy kellemetlenül érzed magad. Nem akarom, hogy csak azért mondd, mert bizonytalan vagy, vagy nem tetszik egy ötlet, még mielőtt esélyt adnál neki. De ha tényleg olyan helyzetben találod magad, amiből szeretnél inkább kiszállni, nekem egy nem is elég, hogy megállják.
Talán nem fogok örülni neki, de hallgatni fogok rá. Mindig. Erre a szavamat adom. Megbeszéljük, mi az, ami rosszul érintett, és vagy megpróbáljuk másképp, hogy elmúljon a félelmed, vagy továbblépünk és nem erőltetjük.
– Szóval csak ne kiáltsak farkast.
– Pontosan.
Mia lassacskán felengedett, ahogy részben elpárolgott a félelme.
Izgatottsággal töltötte el, hogy ilyen közel volt ahhoz, amire tinédzserkorától egészen a nővé éréséig vágyakozott.
– Még valami? – Gabe várakozón nézett rá. Mia bólintott, és nagy levegőt vett. A következő feltétele vagy tetszeni fog neki, vagy nem, de ebben nem ismert alkut.
– Egy teljes bekezdés szól arról, hogy hűséggel tartozom neked. De egyetlen szó sincs arra vonatkozóan, hogy cserébe te is hűséges leszel hozzám.
Gabe szemében derültség tükröződött.
– És ez fontos számodra?
– A szentségit, igen! – felelte Mia kicsit ingerültebben, mint szerette volna.
– Ha a szerződés szerint a tiéd vagyok, akkor te is csak az enyém lehetsz, punktum.
Gabe hátravetette a fejét, úgy nevetett.
– Rendben! Nincs ellenvetésem, hogy ezt is belevegyük a szerződésbe. Végeztünk?
Mia még mindig a fejét ingatta.
– Van még egy dolog… ami nagyon is komoly. A legfontosabb része az egyezségünknek, ha megkötjük.
Gabe kissé hátradőlt, és fürkészőn nézett rá.
– Úgy hangzik, mintha ezen múlna a döntésed.
– Igen – erősítette meg Mia.
– Hallgatlak.
– Ha belemegyünk ebbe… Jace sosem tudhatja meg. Úgy értem, az igazat.
Mia úgy érezte, ezt gyorsan ki kell fejtenie, mivel nem tetszett neki Gabe arckifejezése.
– Nem azért, amire gondolsz. Nem szégyellek, vagy ilyesmi. De ha Jace megtudná, sosem bocsátaná meg. Biztosan te is gondoltál már erre.
Nem tehettél nekem ilyen ajánlatot anélkül, hogy mérlegelted volna, milyen következményekkel járhat ez a barátságotokra és az üzleti kapcsolatotokra nézve. Jace sosem értené meg. Számára én még mindig a kishúga vagyok, akit a széltől is óv. Még mindig lenyomoztat mindenkit, akivel csak randevúzom.
– Remélem is – mormolta Gabe.
– El tudod képzelni, hogyan reagálna, ha megtudná, hogy olyan viszony van köztünk, amit ajánlottál?
– Nem állt szándékomban megosztani vele a viszonyunk intim részleteit – felelte nyugodt hangon Gabe. – Elég, ha azt tudja, hogy nekem dolgozol. Amúgy pedig végtelenül diszkrét vagyok. Egyáltalán nem vágyom arra, hogy a magánéletemen csámcsogjon a média, mint amikor elváltunk Lisával. Az emberek pletykálhatnak, amit akarnak, de én magamtól nem osztok meg velük semmit.
– Jace rosszul tűri a pletykákat. Én pedig nem akarok hazudni neki.
– Csak annyiban hazudsz neki, hogy nem mondasz el mindent. És ha diszkrétek vagyunk, az egyetlen pletyka rólunk az lehet, hogy viszonyunk van. Jace érti, hogy működik a szóbeszéd. Tudni fogja, hogy nekem dolgozol, és hogy emiatt egyesek a szájukra vehetnek. De ha nem adunk neki okot a gyanakvásra, akkor csak a pletykálkodókra lesz dühös, és mindent meg fog tenni, hogy a lehető leggyorsabban elhallgattassa őket.
– Ezt értem. Csakhogy ha minden időmet veled töltöm, akkor ez nem fog működni. Van saját lakásom… Ott vannak barátaim…
Mia elhallgatott. Ráeszmélt, hogy máris védekező állásba helyezkedett, pedig még el sem kezdődött a viszonyuk. Utálta már ezt a szót is. Bárcsak Gabe ne használta volna! Olyan hitványul hangzott.
Mintha Gabe házas lenne, és ő lenne a szeretője. Mintha ő lenne Gabe mocskos kis titka, pedig furcsamód épp az ellenkezőjét érezte: Gabe volt az ö mocskos kis titka.

– Döntened kell, Mia – mondta Gabe már élesebb hangon.
– Nem kényszerítelek, hogy egyezz bele. De ha megteszed, akkor együttműködést várok tőled. Majd együtt túljutunk az akadályokon.
Nem azt mondom, hogy nem lesz semmi másra sem időd. Csak azt, hogy én leszek az első a listádon.
Arroganciájának dühítenie kellett volna Miát, az őrületbe kergetnie őt, mégis izgatónak találta, és kellemes melegség árasztotta el az ölét tőle.
– Tehát nem kell odaköltöznöm hozzád?
– Nem. Megértem, hogy fenn kell tartanod az önálló élet látszatát, hogy Jace ne sejtse meg, hogy szeretők vagyunk. De sok időt fogsz velem tölteni, az általam választott helyen. Caroline biztosan falaz majd neked Jace előtt.
Mia összehúzta a szemét.
– Honnan tudsz Caroline-ról?
Gabe elmosolyodott, szemében a kiéhezett ragadozó pillantásával.
– Nem sok minden van, amit ne tudnék rólad, Mia.
Miának megrökönyödésében csaknem tátva maradt a szája. Sosem feltételezte, hogy Gabe ilyen sok figyelmet szentel neki. Ugyan küldött neki ajándékokat és eljött a ballagására és a diplomaosztójára, de sosem hitte, hogy ilyen sokat tud a magánélete részleteiről. Mégis miért érdekelte volna? Csak a legjobb barátja kishúga volt. Távoli ismerős, Jace egy csatolt része.
Lassan kezdett ráeszmélni, hogy Gabe sokkal jobban érdeklődött iránta, és ez régebb óta tartott, mint sejthette volna. Nem tudta eldönteni, hogy megijedjen-e ettől, vagy inkább örüljön neki.
– Tehát, mi a válaszod? – szegezte neki a kérdést Gabe.
– Megegyeztünk? Eloszlattam minden kétségedet, vagy van még egyéb aggályod is?
Mia érezte a hangjában a türelmetlenséget. Pontosan úgy nézett, mint amikor egy fontos üzletet készült megkötni. Szigorúan.
Rendíthetetlenül. Megalkuvást nem tűrően. Csakhogy most kompromisszumokat kötött. Olyan kompromisszumokat, amelyekről nem is remélte, hogy belemegy. Ez elégtétellel töltötte el, úgy érezte, talán nem egyértelműen a vesztes oldalon áll.
Nem volt kétsége afelől, hogy egyenlőtlenek lesznek az erőviszonyok kettejük között, és hogy jócskán Gabe felé dől majd a mérleg. De legalább volt valamicske beleszólása a dolgokba. Gabe nem tűnt teljesen rugalmatlannak, és ez megadta neki a kellő lökést.

– Megegyeztünk – mondta halkan.
Benyúlt a táskájába és előhúzta a szerződést, melyen már ott állt az aláírása. Átnyújtotta Gabe-nek, bár utálta ezt a nyakatekert helyzetet, hogy a szexuális élete egy szerződés tárgya lett.
– Nem tudtam, mi legyen a módosításokkal. Úgy értem, azokkal, amelyeket én szerettem volna belevenni, mint a Jace-re vonatkozó feltételemet. De gondoltam, jobb lesz ezt is írásba adni, ezért kihúztam, átfogalmaztam és beszúrtam néhány dolgot.
Gabe elismerően nézett rá, majd elnevette magát. A torkából feltörő mély, gurgulázó hangtól Mia megrázkódott, és végigfutott a gerincén a kéjes borzongás.
– Kész lettél volna faképnél hagyni, ha nem tetszenek a válaszaim?
Mia felpillantott, hosszasan Gabe szemébe nézett, aztán bólintott.
Gabe mosolyogva vette el a szerződést.
– Helyes. Az üzleti világban a legnagyobb hatalom, ha képes vagy elállni egy üzlettől. Nem vagy az a félénk kisegér, akinek Jace gondol. Szerintem kiváló személyi asszisztens lesz belőled.
Gabe felállt és felsegítette, majd kezet fogtak. Mia élvezte a kézfogása melegségét és erejét. Ahogy Gabe kezét tartotta, most, hogy alapvetően megváltozott a kapcsolatuk, izgalmas várakozás töltötte el.
Már nem baráti volt az érintkezésük. Mindennek mélyebb jelentése volt.
Az övé volt. Gabe tulajdona. Hozzá tartozott.
– Gyere az íróasztalomhoz. Elolvasom a módosításokat, és aláírom a szerződést. Aztán az ügyvédem még átnézi, és küldetek belőle neked egy példányt.
Mia fintorgott, és megállt félúton Gabe íróasztala felé.
– Ez olyan… nem is tudom, milyen. Tudom, bolond vagyok, de még sosem volt olyan kapcsolatom, amelyet előzetesen egy ügyvéd jóváhagyott. Ez annyira… ridegen hangzik.
Gabe odalépett hozzá, mélyen a szemébe nézett, és közben megérintette az arcát. Majd halk, megnyugtató hangon megszólalt.
– Ez mindkettőnk védelmét szolgálja. De egy dolgot garantálhatok: a kapcsolatunk sosem lesz rideg. Sok minden lesz, de rideg soha.
Aztán elvette a kezét, Mia pedig szótlanul állt, megigézve a Gabe szemében izzó tűz, az érzéki érintés és a halk ígéret varázsától.
Egyáltalán nem hitte, hogy a kapcsolatuk rideg lesz. Sokkal inkább perzselő. Izgató. Mámoros. Felkavaró. Valamennyit el tudta volna képzelni, csak azt nem, hogy rideg lesz.
Gabe az asztalához lépett, gyorsan átnézte a megjegyzéseit, majd az utolsó oldalra aláírta a nevét az övé mellé. Aztán visszalapozott az elejére, és letette a paksamétát az asztalára.
– Még rengeteg elintéznivalónk van. Foglalok neked időpontot az orvosomnál, hogy elvégezhesse a szükséges vizsgálatokat, és megbeszélje veled a fogamzásgátló kérdését, ha még nem szeded.
Kapsz egy példányt a legutolsó vizsgálati leleteimből, a laborvizsgálatokról is. De legelőször is fel kell keresned a személyügyi osztályvezetőmet, hogy a munkaviszonyod részleteit megbeszéljétek, természetesen a fizetésedet és az egyéb juttatásokat is.
– Rendben – nyögte ki Mia. Hirtelen szinte beleszédült abba, milyen gyorsan változik az élete. Vajon készen állt erre?
– Minden rendben lesz – nyugtatta meg Gabe.
– Csak bízd rám magad.
Miát béke és könnyed derű töltötte el. Úgy érezte magát, mint amikor a hullámvasúton a pálya csúcsára ér, és mindjárt leszáguld a mélybe, a szél süvít a füle mellett, a szíve pedig a torkában dobog.
– Bízom benned, Gabe. Nem lennék itt, ha nem így éreznék.
Ez korábban nem lett volna ennyire igaz. Hazudott volna, ha azt állítja, nem volt benne egy kis félsz, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét. De miután hallotta Gabe szavait, és érezte a belőlük áradó őszinteséget, már bízott benne. Nem volt más esélye, mert a világ legnagyobb idiótája lett volna, ha úgy aláír egy ilyen szerződést, hogy nem bízik feltétel nélkül abban a férfiban, akinek épp most tette a kezébe az életét.
Csak azt remélte, hogy soha nem fogja megbánni a döntését.

Csajozási tanácsok

fel